Elérkezett a várva várt pillanat, amikor bemutatásra kerül a halloweeni kreatív versenyünk első helyezettjének pályamunkája is. Anna műve sok szempontból igényesebb volt mint a többi. Jól kihasználta azt is, hogy nem adtunk meg maximum hosszúságot, ő egy egész hosszú anyagot küldött be.
Ez a munka sem tökéletes, de a kritika előtt inkább jöjjön a történet:
"Egy II. világháborús házat örököltem korábbi felmenőim után. Elhatároztam, hogy felújíttatom. Az első hetekben a hatalmas kastélyszerű építmény tökéletesen haladt a megújulás felé, de mikor a félig lebombázott keleti szárnyhoz értek, munkásaim furcsa dolgokkal jöttek hozzám panaszkodni. Azt állították hangokat, halálhörgést hallanak. Sikolyokat és furcsa motozást az alapzat alatt. Először pusztán patkányokra gyanakodtam, de sikolyokat és a hörgést nem tudtam mivel magyarázni. Három nappal később egyik munkásom megcsonkított holttestére találtunk rá a keleti szárny pincéjében. A férfi bordáiról lemarták a húst, kivéreztették aztán felakasztották. Ez haloween napján történt. Éppen aznap reggel. Azt hittem netán ez valami idétlen tréfa, de később a nap folyamán a fél csapatomat elvesztettem. Mire leszállt az éj a munkásaim nagy része elhunyt. Mivel elszigetelt helyen tartózkodtam, a rendőrség nem ért ki csak pár napon belül. Régi toronyszobámban tértem nyugovóra. Éjfélkor halk zajokra ébredtem. Motozás az ajtó felől. Orromat rothadó hús szaga csapta meg. Feloltottam a lámpát, oltalmat remélve a fénytől. De az égő eldurrant. Fegyveremért nyúltam az éjjeliszekrény fiókjában, mikor hirtelen kivágódott az ajtó. Arra pördültem, de semmi. Hirtelen nedvességet éreztem a párnámon. Aztán a takarón és mikor lenéztem megfagyott a vér az ereimben. Az ágy lassan vérrel telt meg. A motozás elölről kezdődött. Rosszul lettem a fojtó hullaszagtól és fuldokolva az ajtó felé indultam. Mire a lépcsőházba értem tüdőm megtelt a rothadó hús szagával és köhögve siettem lefelé. Megcsúsztam. A lépcsőfokokon lassan lecsorgó vértócsára néztem. Aztán mikor tekintetem újra az ajtóra emeltem, mely egyetlen menekülőútnak szolgált, biztosra vettem, hogy itt a vég. Munkavezetőm teste állt velem szemben. Feje féloldalasan lógott le a vállára. Feltépett torkán vér bugyogott ki. Szemei kifordultak helyükről. A hulla egyenesen rám borult. Lelöktem magamról a holtteste és futásnak eredtem. Kilöktem magamat az ajtón. Az éjszakába vetettem magam, mikor visszanéztem a keleti szárny lángokban állt."
Ez volna a szóban forgó munka, most pedig szeretnék hozzáfűzni némi személyes véleményt is.
edemmester reakciója: Eredetileg egy művet szerettünk volna csak kihirdetni, mint abszolút győztes, azonban a bejövő munkák közül az egyik sem volt az igazi. Meg kell hagyni hogy ez egy aránylag igényesen kivitelezett történet, viszont meg kell hagyni, hogy szerintem nem könnyű ténylegesen beleélni magunkat. Nem az a történet, amibe szorult volna némi valósághűség. Nem mondom hogy nem földhözragadt, de valamiért én nem tudom beleélni magamat a műbe olvasás közben. Sok olyan pontja van, ahol pedig egyszerűen túlzó. Néhol kicsit olyan erőltetettnek érzem.
Sára reakciója: Voltak jó ötletek, volt amin látszott,hogy sok munkát fektetett bele az illető,volt ami vicces volt de olyan nem volt amire rámutattunk volna, hogy "Na,ez az igazi, erre vártunk" . Ezt hiányoltuk, ezért is született ez a döntés. Választhattunk volna ki egyet,ami még egész jó volt,de elsöprő győzelmet egyik sem aratott volna.
Annának gratulálunk a munkájához. Ha ti más véleménnyel vagytok a műről, akkor a ti szavaitokat is várjuk a kommenteknél!
Ne maradj le semmiről!
Ez a munka sem tökéletes, de a kritika előtt inkább jöjjön a történet:
"Egy II. világháborús házat örököltem korábbi felmenőim után. Elhatároztam, hogy felújíttatom. Az első hetekben a hatalmas kastélyszerű építmény tökéletesen haladt a megújulás felé, de mikor a félig lebombázott keleti szárnyhoz értek, munkásaim furcsa dolgokkal jöttek hozzám panaszkodni. Azt állították hangokat, halálhörgést hallanak. Sikolyokat és furcsa motozást az alapzat alatt. Először pusztán patkányokra gyanakodtam, de sikolyokat és a hörgést nem tudtam mivel magyarázni. Három nappal később egyik munkásom megcsonkított holttestére találtunk rá a keleti szárny pincéjében. A férfi bordáiról lemarták a húst, kivéreztették aztán felakasztották. Ez haloween napján történt. Éppen aznap reggel. Azt hittem netán ez valami idétlen tréfa, de később a nap folyamán a fél csapatomat elvesztettem. Mire leszállt az éj a munkásaim nagy része elhunyt. Mivel elszigetelt helyen tartózkodtam, a rendőrség nem ért ki csak pár napon belül. Régi toronyszobámban tértem nyugovóra. Éjfélkor halk zajokra ébredtem. Motozás az ajtó felől. Orromat rothadó hús szaga csapta meg. Feloltottam a lámpát, oltalmat remélve a fénytől. De az égő eldurrant. Fegyveremért nyúltam az éjjeliszekrény fiókjában, mikor hirtelen kivágódott az ajtó. Arra pördültem, de semmi. Hirtelen nedvességet éreztem a párnámon. Aztán a takarón és mikor lenéztem megfagyott a vér az ereimben. Az ágy lassan vérrel telt meg. A motozás elölről kezdődött. Rosszul lettem a fojtó hullaszagtól és fuldokolva az ajtó felé indultam. Mire a lépcsőházba értem tüdőm megtelt a rothadó hús szagával és köhögve siettem lefelé. Megcsúsztam. A lépcsőfokokon lassan lecsorgó vértócsára néztem. Aztán mikor tekintetem újra az ajtóra emeltem, mely egyetlen menekülőútnak szolgált, biztosra vettem, hogy itt a vég. Munkavezetőm teste állt velem szemben. Feje féloldalasan lógott le a vállára. Feltépett torkán vér bugyogott ki. Szemei kifordultak helyükről. A hulla egyenesen rám borult. Lelöktem magamról a holtteste és futásnak eredtem. Kilöktem magamat az ajtón. Az éjszakába vetettem magam, mikor visszanéztem a keleti szárny lángokban állt."
Ez volna a szóban forgó munka, most pedig szeretnék hozzáfűzni némi személyes véleményt is.
edemmester reakciója: Eredetileg egy művet szerettünk volna csak kihirdetni, mint abszolút győztes, azonban a bejövő munkák közül az egyik sem volt az igazi. Meg kell hagyni hogy ez egy aránylag igényesen kivitelezett történet, viszont meg kell hagyni, hogy szerintem nem könnyű ténylegesen beleélni magunkat. Nem az a történet, amibe szorult volna némi valósághűség. Nem mondom hogy nem földhözragadt, de valamiért én nem tudom beleélni magamat a műbe olvasás közben. Sok olyan pontja van, ahol pedig egyszerűen túlzó. Néhol kicsit olyan erőltetettnek érzem.
Sára reakciója: Voltak jó ötletek, volt amin látszott,hogy sok munkát fektetett bele az illető,volt ami vicces volt de olyan nem volt amire rámutattunk volna, hogy "Na,ez az igazi, erre vártunk" . Ezt hiányoltuk, ezért is született ez a döntés. Választhattunk volna ki egyet,ami még egész jó volt,de elsöprő győzelmet egyik sem aratott volna.
Annának gratulálunk a munkájához. Ha ti más véleménnyel vagytok a műről, akkor a ti szavaitokat is várjuk a kommenteknél!
Ne maradj le semmiről!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
A hozzászólásokra vonatkozó szabályzat itt olvasható.