Az a gond, hogy ebből a 4 pontból sajnos csak 1 az, amire esetünkben tényleg jó választás, és ezt az egyet is nehéz elválasztani a többitől, itt kezdődnek a gondok.
Megszokás - oké, ezt elhiszem. Hétköznapi körülmények között az emberek nagyja többször használ szövegszerkesztő programot, mint online szerkesztőfelületet, azonban mindenképp célszerű kicsit rendbe tenni magunkban, hogy a kettő nem ugyanaz, és nem ugyanarra való. Persze Microsofték próbálkoznak kitartóan annak érdekében, hogy a Wordöt használhassuk webszerkesztésre is, de azért ezt a mai napig sem érdemes erőltetni.
Helyesírás ellenőrző:tick: - oké, ezt az érvet elfogadom, valóban jobban tud magyarul mint a böngészők. Persze az összes hibánkat nyilván ez sem fogja kijavítani, de többre megyünk vele mint általában a mai böngészőkkel, ugyanis bizonyos szinten a nyelvhelyesség alapvető szabályaiba is beleköt, nem pedig csak a szavakat nézi meg. És gyakorlatilag el is érkeztünk az elfogadható érvek végéhez.
Kényelmesebb formázás:cross: - Kényelmes, egészen addig, amíg a szövegünk ott is marad, és meg nem próbáljuk elhelyezni a blogunkon. Feljövünk bloggerbe, belépünk, létrehozunk egy posztot, bemásoljuk, majd örülünk, hogy van valamink, ami hasonlít az előzőre. Megjelenésben. Azonban az a gond, hogy a Word szereti a formázásokat olyan módon áthozni a blogunk szerkesztőjébe, amit utána senkinek nem kívánok. Pár rossz mozdulat a szövegszerkesztőben, és búcsúzhatunk a bejegyzésünk alapértelmezett betűtípusától, vagy épp az alapértelmezett háttérszíntől, mert ezek tipikusan azok a tulajdonságok, amiket a szövegszerkesztők szeretnek kimásolni onnantól, hogy egyszer hozzányúlunk. Tehát: ha egyszer megpiszkáltuk a betűtípust, a színt, vagy bármi hasonlót, az onnantól valószínűleg jönni fog át a blogunk bejegyzésszerkesztőjébe. Ezt követően pedig elveszítjük a témánk nyújtotta megjelenést. Lehet hogy ez alapvetően nem zavar minket, de amint témát módosítunk, máris szembesülni fogunk vele, hogy a Wordös posztjainkat bizony újra kellhet formázni. A kód átláthatósága persze megint más kérdés, de ennek terén sokat fejlődött a szövegszerkesztő a régi idők óta. Még mindig nem tökéletes, de messze jobb mint régen.
Biztonsági mentés :cross: - Az ok maga alapvetően nem rossz gondolat. Láttunk már sok esetet amikor az egyes blogszolgáltatók előzetes bejelentés nélkül megszűntek, csődbe mentek, stb., és ekkor bizony jó lehet ha van az embernek mentése. Meg persze ezért is javaslom mindenkinek a nagyobb cégek által üzemeltetett oldalak használatát, azok talán kevésbé mennek csődbe bejelentés nélkül. Azonban itt felmerül egy kérdés: mit fogunk tudni kezdeni a Wordben tárolt bejegyzésekkel később? A válasz egyszerű: egészen pontosan.... Semmit ^_^ Illetve.... Kézzel persze átmásolgathatjuk őket egy új blogra, de miért tennénk? Ha biztonsági mentést akarunk, akkor közzététel után, vagy x időközönként készítsünk egy exportot a blogunkról, ezt megtehetjük blogger esetében a beállításokban, más rendszerek esetén pedig valahol az admin felületen, de ilyen lehetőség általában mindenhol van. (legalábbis ne használjunk olyan rendszert ahol nincs)
Következtetés - Ha a Wordöt helyesírás ellenőrzésre használjuk, akkor ne formázzunk benne. A poszt szövegét lehetőleg nyers szövegként másoljuk át a bejegyzésszerkesztőbe, majd ott végezzük el a stilisztikai dolgokat, és ott is csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges, a globális formázásokat intézzük a sablonban. Ha mentést szeretnénk, készítsünk exportot, amit később be tudunk importálni közvetlenül, vagy esetleg némi konvertálás után, de erre is vannak automatikus rendszerek. Ha pedig nem szeretnénk soha hasonló problémákkal találkozni, és van bizonyos szintű IT tudásunk, akkor persze használhatjuk a bejegyzésszerkesztőt HTML módban is, beilleszthetjük oda a szöveget, és formázhatjuk kézzel. Ha értünk hozzá, sokszor jobb ez. De ha nem muszáj a helyesírás ellenőrzés, akkor jobb ha az internetes pályafutásunk alatt elbúcsúzunk a Word világától.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
A hozzászólásokra vonatkozó szabályzat itt olvasható.