Akik már meglátogatták a kiállítást, bizonyára tudják, hogy milyen élmény megpróbálni teljesen a kezünkre és a fülünkre támaszkodva eligazodni a berendezett helyszíneken. A bemutatott tárgyak, helyek és helyiségek mind olyan dolgok, amelyek látványához a mindennapokban már hozzászokhattunk, mégis kicsit idegennek tűnnek, amikor megfosztanak minket az egyik legfontosabb érzékszervünktől. A problémák azonban nem feltétlen csak a dolgok felismeréséből adódnak. Mi a helyzet a használatukkal? Próbáltunk már bekötött szemmel vacsorát készíteni magunknak? Esetleg megírni két emailt este a barátainknak? Vagy csak eljutni az iskolánkig biztonságosan?
Az utóbbi időben az informatika világában is egyre hangsúlyosabb kérdéssé vállt a hozzáférhetőség, és a nagyobb cégek felismerték, hogy ideje olyan szoftvereket, honlapokat, és anyagokat fejleszteni, amelyek támogatják a felolvasó programokat, tartalmaznak magas kontrasztú megjelenési módot, és egyéb olyan eszközöket, amelyek segíthetik a látássérült felhasználókat. Mivel ez az egyik legdinamikusabban fejlődő üzletág, szerintem fontos lépés, hogy az itt dolgozók felismerték a korábbi hiányosságokat ezeken a területeken, és újabb szabványok lefektetésével és technológiák kifejlesztésével, illetve némi befektetett plusz munkával törekednek olyan termékek megalkotására, amelyek ezáltal lehetőséget adhatnak a gyengén látók számára is a mindennapi informatikai feladatok elvégzésére.
A nagyobb városok életciklusának alapvető és elengedhetetlen részét képzei a közterek állandó felújítása is. Budapesten járva jó érzés látni, hogy a felújított köztereken már mindenhol helyet kapnak a vakok tájékozódását segítő kidomborodó elemek a járdák szélén, a jelzőlámpák nagyja képes hangos üzemmódban is üzemelni, és a legtöbb közlekedési eszközt és az azokat kiszolgáló területeket is igyekeznek úgy kialakítani, hogy mind a látásukban, mind a hallásukban, mind pedig a mozgásukban korlátozottak lehetőséget kapjanak a közösségi közlekedés használatára.
De mi történik ha néhány faluval odébb járunk? Vagy ha épp nem állnak rendelkezésre azok az eszközök, tájékozódási megoldások, stb.? Az elsősorban vizuális dolgokra épülő világunk egy csapásra értelmét vesztheti egy szemsérülés, vagy egy betegség okán, akár számunkra is. És hogy mire vágynánk ekkor a legjobban? Valószínűleg segítségre.
A látássérült emberek általában megtanulják, hogy hogyan élhetnek teljes életet ilyen módon is. Előfordulnak azonban olyan feladatok, amik ellátására a mai világ nem nyújt nekik lehetőséget. Ha látsz egy embert fehér bottal, aki épp keresi a megfelelő buszt, ugye segítenél neki? Ha felszáll a buszra, ugye megengeded hogy leüljön, és ne kelljen a botja mellett kapaszkodnia? Hisz egy boldog és sikeres társadalomban elengedhetetlen, hogy az emberek segítsék egymást. Remélem, hogy te is szeretnél egy sikeres társadalom tagja lenni!
Én igazándiból többször is gondolkoztam már azon, egyes szituációkban hogyan boldogulnak ezek az emberek külső segítség nélkül.. Szívesen kipróbálnám egyszer, milyen egy teljes napig bekötött szemmel folytatni a mindennapi dolgokat.
VálaszTörlésEleinte sokkal nehezebb a közlekedés is, mint ahogy én azt el tudnám képzelni..
Bár bizonyos értelemben irigylem őket érte, mert szerintem így sokkal jobban ki tudják használni a többi érzékszervük által adott lehetőségeket.