Egy szakkör oktatói szemmel - hogy is működik ez?

Délutánonként számtalan tanuló vesz részt különböző szakkörökön, illetve egyéb délutáni foglalkozásokon. Az utóbbi időszakban (nagy örömömre) lehetőségem nyílt egy kicsit a másik oldalról is megtapasztalni ezt a dolgot, így most már én is tanusíthatom, hogy ez bizony nem olyan egyszerű.

Alapvetően a dolgok a hétvégével kezdődnek. Minden szakkör után eljön az ideje, hogy kicsit átgondoljam a következő foglalkozás témáját. Mivel mi egy alapoktól induló foglalkozás vagyunk, így sok utánanézésre nincs szükség, a saját tudásom tökéletesen elegendő, amit viszont mindenképp át kell gondolni, az a tudás átadásának módja. Tanítani számtalan módon lehet. Én személy szerint kifejezetten szeretem az interaktívabb megoldásokat, de közben a prezentációk is szükségesek, így a következő lépés többnyire a foglalkozás diasorainak elkészítése.

Ehhez nem PowerPointot, hanem a saját programozói ismereteimet használom, ugyanis így jobban lehetőségem nyílik az interaktivitás és az előadás ötvözésére. Előfordulnak a prezentációim közben is olyan diák, ahol a gyerekek is kicsit kipróbálhatnak ezt-azt, nyomkodhatnak mindenfélét, stb., így ők is az anyag részévé vállhatnak, míg közben a diasor a diákok képernyőin a projektorral azonos ütemben léptetődik, így mindig mindenki előtt épp az van, aminek lennie kell. Ez egy ilyen adottságokkal rendelkező tanteremben egy kényelmes megoldás.

A diasor elkészítésénél mindig ügyelek a megfelelő időbeosztásra. Szeretném, ha a foglalkozások nagyrésze inkább a diákok kezében legyen, a bemutatók csak az új anyag megértését szolgálják, ezt minden esetben az anyag gyakorlati felhasználása és kipróbálása követi. Ehhez a fiatalság a példatárunkat kapja segítségül, mely a szakkörünk honlapján elérhető, így otthon is próbálkozhat aki esetleg szeretne. Persze időnként ezt is újabb feladatokkal kell feltölteni, ez is igényel időt, de erre nincs feltétlenül minden foglalkozás előtt szükség, függően persze attól, hogy eddig hány példát sikerült összeírni.

Van prezentációnk az új anyag megértéséhez. Vannak benne interaktívabb részek, hogy a diákok jobban az anyag részévé vállhassanak. Vannak feladatok, illetve hardveres és szoftveres környezet a gyakorláshoz. Azonban ez még mindig nem elég ahhoz, hogy egy szakkör (esetünkben programozás szakkör) megfelelően tudjon működni. A gyakorló időszak alatt mindenképp szükség van az ifjúság felügyelésére, illetve személyre szabott segítségnyújtásra. Ebből a szempontból szerencsések vagyunk, ugyanis nem vagyok teljesen egyedül a teremben, van mellettem egy segítő, aki ennél a résznél kifejezetten fontos szerepet játszik, illetve a kisebb teremlétszám sem hátrány, így 4-5 diákra jut egy segítő, ami szerintem egy kifejezetten jó arány eredményesség szempontjából.

Ahogy a foglalkozás végéhez közeledünk, egy újabb pont jelenik meg, ez pedig a visszajelzés. Ahhoz, hogy egy foglalkozássorozat fejlődhessen, szükség van a diákok visszajelzésére. Mi erre egy saját készítésű internetes űrlapot használunk, amelyen mindig kicsit más, de hasonló jellegű kérdéseket kapnak a résztvevőink. Ennek kitöltése nem kötelező, de erősen javasolt, hisz nekik is csak max. 2 percükbe tellik, és nekünk is sokat segít abban, hogy milyen területen kellene erősödnünk a foglalkozás színvonalának emelése érdekében. Ez tehát az a végpont, ahol a fiatalság segítheti a mi munkánkat azzal, hogy megosztja velünk a rólunk alkotott véleményét.

A szakkörnek vége. A tanulóink szétszélednek, mi rendbe tesszük a termet, majd mi is eltűnünk valahol az októberi esőben (mostanában van bőven). Azonban pont még mindig nem került a dolog végére... A mi munkánk folytatódik. Ideje elővenni a kérdőív eredményeit, hogy átvizsgáljuk, hogy mik azok, amiken esetleg változtatnunk kellene, vagy hogy az eddigi változtatások mennyire voltak sikeresek. Persze itt nem kell drasztikus dolgokra gondolni, általában csak apróbb fejlesztések mennek végbe, a dolog struktúrája változatlan. Mégis sok apró döntés helyes meghozatala nagyot lendíthet egy ilyenen, és ezekben a döntéshelyzetekben aki segítségünkre lehet, az bizony a tanuló aki ott ül velünk szemben.

Felkészültünk. Előadtunk. Dolgoztunk. Segítettünk. Hazaértünk. Értékeltünk. Mi kell még? Gondolni a többiekre. A diákok is hazaérnek... ha tetszett nekik a foglalkozásunk, elmesélik esetleg a szülőknek és a haveroknak. Majd ha megfogtuk őket, és a lehetőségeik engedik, akkor otthon tovább játszadoznak a felmerült gondolataikkal. Ehhez is platformot kell nekik biztosítanunk. A foglalkozás után tehát megkezdődhet az anyagok feltöltése a honlapunkra, a példatár további bővítése az otthoni gyakorláshoz, az egyéb szükséges anyagok, esetleg interaktív példák feltöltése, stb., ami némi időt még mindenképp igényel. Ha ezzel is megvoltunk, és adtunk elérhetőséget is a jobban érdeklődő diákjainknak, akkor már szinte végeztünk is.

Innentől csak válaszolnunk kell a tanulóink kérdéseire, kapcsolatban maradnunk azokkal akik ezt igénylik, és máris kemény munkával ugyan, de kialakítottunk és felépítettünk egy jól működő délutáni elfoglaltságot a diákságnak, majd ez a procedúra minden héten kezdődhet előröl. Ez egy időigényes folyamat, viszont szerintem mindenképp fontos. A tehetséggondozáson múlik a fiatalság jövője. Amíg vannak olyan tanárok, esetleg diákok, akik hozzánk hasonló energia- és időbefektetéssel hajlandók küzdeni egy jó minőségű szakkörért, addig igenis vannak olyan tanulók, akiknek ezzel a jövőjét alapozzuk meg. Lehet hogy valakinek ez csak egy foglalkozás. De valaki talán épp most érez rá, hogy mit is szeretne kezdeni magával az élete során.

Te jársz szakkörökre? Mennyire vagy velük elégedett? Meséld el a kommenteknél!