Nem kevés az a két hónap?

Mostanában sok blogon jártam. Sok olyan is volt köztük, amiket mai fiatalok vezetnek. Feltűnt azonban rajtuk egy fontos tény, ez pedig nem más, mint az átlagos élettartamuk. Két hónap? Vagy annyi sem? Ezt nevezik kitartásnak?

Sok olyan blog van, ami jónak indul. Hangsúlyozom, indul. A probléma azonban ezek után kezdődik. Kevés olyan honlap van (aránylag) manapság, amik megélnék a harmadik hónapot, vagy a tizedik bejegyzést. Számtalan webhelyet egyszerűen elhanyagolnak. Mindez teljesen független a témájától.

YouTube csatornák blogjai

Ez egy kevésbé népszerű kategória, de azért aránylag sok az ilyen is. Azok akiket ilyeneket vezetnek, sokszor csak lusták, vagy elfeledkeznek róla. Ez utóbbi is egy gyakori eset, hisz ha nem automatizált a dolog, akkor minden egyes videónkat kézzel ki kell posztolnunk, esetleg a hozzá tartozó leírással, vagy letölthető anyaggal együtt.

Ego blogok

Ezek is sokszor vesznek a feledés homályába, azonban ezen típusok talán inkább azért szoktak rövid életűek lenni, mert kiveszik a kezdeti lelkesedés. Sokakon idővel eluralkodik a lustaság, vagy esetleg azt gondolják, hogy nehéz magukról írni, vagy túl nagy erőfeszítést igényel a saját életük kifejtése. De azok miért kezdenek el ilyen blogot írni? Mert menő? Mert ennyire nincs jobb dolguk? De akkor ne ebbe vágjanak bele. Már korábban is kifejtettem ezt. Ez a csoport, azonban még mindig egy aránylag szűk rétege a blogoknak, jöjjön tehát végül a három nagyobb csoport.

Idézetes blogok és oldalak

Nem, nem feltétlen szeretem őket, azonban ha valaki valamit elkezd, akkor azt csinálja is kitartóan. Attól nem lett még híres senki hogy megosztott két képet. Ha valaki ezt a hívatást választja magának, akkor bizony küzdenie kell az olvasói táboráért! És ha megvan? Akkor nem szabad őket otthagyni! Ekkor fognak elpártolni! Tenni kell azért, hogy valamit elérjünk a munkákkal.

"Mindenes" blogok

Ez egy újabb nagy kategória, ami eléggé közel áll sokszor az ego blogokhoz, nem is mindig elválasztható. Erre lehet mondjuk példa Aliz már régebben is említett munkája. Sokan nekiállnak annak, hogy csak úgy írnak arról, ami az eszükbe jut. Ez egy aránylag jó lehetőség arra, hogy kibontakozzunk mások előtt, azonban ehhez is kell idő és kitartás, bármi is a célunk vele. Ha nem jut eszünkbe semmi hónapokig, akkor sem lehet otthagyni egy blogot magára, mert hiába a feliratkozók, idővel ők is elpártolnak tőlünk. Hogy az ilyen blogok miért szűnnek meg néha oly hamar, azt nem tudom. Tényleg! Ha nektek van ötletetek, akkor kommentben várom.

Végül: a történetes blogok

Ebből a műfajból van talán a legtöbb halott. Jó példa persze ebben a kategóriában is van, mint például személyes kedvencem a Dance and love, azonban a halott történeteket hadd ne kezdjem el sorolni. Annyi olyan történet van a neten ami csak 2-3 részig van meg, hogy egyszerűen már nekem is fáj. Nem tudom, hogy ha valaki ír, akkor az miért nem képes mindezt hosszú időn át és tartósan űzni? Vannak köztetek blogokkal foglalkozók, akik bármilyen blogot is írtok? Kérlek mondjátok meg nekem, hogy ti miért hagytátok, vagy miért nem hagytátok abba aránylag hamar.

Végső következtetés

Csak akkor írj blogot hogyha van elég elszántságod! Ezt nem győzöm elégszer mondani! Mindig csak szaporodik a szemét, és egyre jobban elnyomják az értelmes tartalmakat. 

Ne maradj le semmiről!