A táborhely gondnoka minden héten egy önkéntes tanár, ez ezen a héten sincs másképp. A tegnapi váltáskor meglepetésben részesültünk, ugyanis az új gondnokunk néhány aranyos fiatal gyermekkel érkezett.
Persze ez alapvetően jó hír, én annak is tartom, azonban a mai diákság reakciója érdekes. Reggel elmentünk a tábor reggeliéért a faluba, és mire hazaértünk, ketten ültek a társalgóban. A tanárnő egyik fiatal gyermeke, valamint egy kilencedikesünk, aki a telefonján mutogatott valamit az ifjabbnak. Persze én nem vagyok egy ünneprontó típus, de teszem fel a kérdést: Miért?
Nem azt mondom, hogy pszichológusnak nem használhatjuk bizonyos módon az ifjúságot, de hogy nem ebben a formában, az egészen biztos. A maguk szintjén segíthetnek bizonyos helyzeteket megoldani, de erre nem az a megoldás, hogy beszélgetéseket mutogatunk neki az ismert közösségi oldalról.
Persze történhetett más is, lehet hogy épp valami játékról van szó, azonban ez is vet fel kérdéseket, például hogy egy táborban miért kell a telefonunkon játszani, amikor egy közösségben vagyunk. Persze mondhatjátok hogy most én is a tabletem előtt ülök, és ez így is van, de nem játszom, hanem láthatóan céltevékenységet végzek.
Persze megeshet hogy ők is ezt tették, de nem tartom valószínűnek. Emlékeztek arra a bejegyzésemre, ami kb. ugyanerről szólt, csak abban az esetben egy TV volt a problémám? Pontosan ez a tanulsága ennek a bejegyzésnek is. Miért olyan a jövő generáció, amilyen? Mert erre tanítjuk őket.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
A hozzászólásokra vonatkozó szabályzat itt olvasható.