Legalább nem ülök egyedül egy padon

Már egy ideje osztálytáborban vagyok, pontosan ez az oka a bejegyzések hiányának is. A címadó mondat még az első napunk szüleménye, de bejegyzést írni csak most van hangulatom.

A tábor során felmerült bennem sok kérdés, és ezek közül néhány ehhez a témához kapcsolódik.

Mit gondolnak az emberek arról, aki csak egyedül ül egy padon? Ez volt persze az első gondolat, és erre talán nem is lehet általános választ adni, talán az ember hangulatától, belsőjétől, és külsőjétől is függ, azonban ez által attól is függ, hogy az illető miért szokott, vagy miért szeretne egyedül lenni. Sokszor hajlamosak lehetünk a saját gondolatainkat és problémáinkat látni másokban, és néha ez érdekes eredményt hoz... Pedig lehet hogy az illető csak ül? Belegondolt már abba valaki, hogy hány dolog miatt lehet egyedül az ember?

Érezhetjük magunkat jól, amikor egyedül vagyunk? Hülye kérdés, persze! Azonban vajon egy iskolai közösségben például az egyedül lévő emberek közül vajon hányan lehetnek, akik ezt önszántukból teszik, és hányan vannak, akiket a közösség ítélt magányra? Hány olyan osztály van, amiben nincs kiközösített, vagy majdnem kiközösített ember?

Igen, ez a bejegyzés valóban csak kérdésekből áll egyelőre, és ez így is fog maradni, mert semmi egyéb célom nincs, mint hogy gondokkodásra invitáljam az olvasókat, elsósorban azt a réteget, akik moat iskolások.

Miért ültem egyedül egy padon? Nyugodjon meg mindenki, kb. 5 percet töltöttem egyedül a padon amikor a kérdések első halmaza megfogalmazódott bennem, vártam valakire. Van azonban egy plusz kérdés is, ami nem bennem fogalmazódott meg, hanem a helyi közösségi ház kiállítását "vezető" személy tette fel.

Mi okoz örömöt? Mitől lesz valaki boldog? És ez hogy került ide? Egyszerű. Sokaknak örömet okoz, ha nincsenek egyedül. Ha valaki egyedül ül egy padon, akkor tehát tegyük fel magunkban a kérdést: ő ennek örül? Erre lehet a válasz igen, mert vannak időszakok, állapotok, hangulatok, stb. amikor jó egyedül lenni, azonban a válasz sajnos a diákság esetében sokszor... NEM.

Ez a bejegyzés nem depresszió következménye, meg semmi hasonló. Összességében csodásan érzem magam, ésss... Nem ülök egyedül egy padon!