A diktatúrák, értelmetlen öldöklések, emberek egymásra uszítása, stb. mind olyan témák, amelyekkel számtalan film foglalkozik manapság. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek a dolgok mind csak a múltunk sötét emlékei, és elsiklani a tény fölött, miszerint ezek a hajlamok a mai énünkben is ugyanúgy ott lapulnak, mindössze egy hajszálon múlik hogy az ember csak barát, vagy épp sorozatgyilkos.
Kicsit persze irónikusan hat, hogy az emberek befolyásolására oly gyakran alkalmazott filmipar mutatja meg nekünk, hogy kik is vagyunk valójában, mégis számtalan olyan remekmű látott már mozivásznat, ami sokunkat gondolkodásra sarkall a jelenünket és a potenciális jövőnket illetően. Ezen remekek egyike a Die Welle (A hullám) címen 2008-ban napvilágot látott német filmdráma, melynek színtere egy teljesen szokványos gimnázium. Egy osztálynyi diák, egy projekthét, valamint egy téma. Az autokrácia. Mindössze ennyi a titkos recept...
A film alapvetően arra a kérdésre keresi a választ, hogy kialakítható-e manapság diktatúrikus rendszer a modern társadalomban. A felvetés persze alapvetően elég vadnak tűnhet, de lássuk be, milliónyi történelmi seb után sem tapasztalt annyit az emberiség, hogy ne legyen befolyásolható. A tudatosság és a normáinkhoz való ragaszkodás egy olyan állapot, amelyet nagyon nehéz minden élethelyzetben fenntartani, és hát különben is.... a saját érdekünket tartsuk szeme lőtt, vagy másokét? Az örök dilemma. Lehet-e embert ölni más emberek életéért? Szabad-e a vérünk árán védelmezünk egy eszmét? Támadható-e valaki pusztán a nézeteiért, ha veszélyeztet egy rendszert?
Míg németországban a hullám tombolása gondolkodtat el minket az agresszióról, addig amerikában egészen más jellegű kísérletezés zajlik az emberek tűrésének és józan ítélőképességének határait kutatva. A Stanford Egyetemen 1971 augusztusában Philip Zimbardo vezetésével útjára indult a hírhedt börtönkísérlet, ennek tanulságait dolgozza fel számtalan további film mellett a 2001-ben Das Experiment, avagy A kísérlet címen megjelenő német thriller is.
Az alap helyzet ismételten egyszerű. 24 válogatott és fizetett önkéntes, egy berendezett börtön, két térfél... a foglyok és az őrök. Minden adott a konfliktushelyzethez. Ha azonban a feleket még különleges kiváltságokkal is felruházzuk, mint ütőfegyver használata, a helyzet máris fokozódik. Vajon meddig bírja az ember józanul, ha hatalmat kap a kezébe? Képesek lennénk megverni a saját barátainkat, ha a csapatunkban betöltött szerep megkívánná? Mire van szükség hogy beinduljon a deindivizualizáció, és az egyének teljes értékkészletükkel a közösséget szolgálják? Újabb olyan témakörök, amelyek kulcsmomentumai lehetnek a mai világ megértésének, és a potenciális jövőnk megjóslásának.
Az egyéb forrásokkal összevetve a börtönkísérletet bemutató film tartalmilag nagyjából fedi a valóságban is megtörtént eseményeket, a helyzet valóban meghökkentő. Egy Eliot Aronson által írott könyvben Zimbardo saját szavai is olvashatóak a kísérletet illetően, amelyekből többek között az is kiderül, hogy a végkimenetel még őt is erőteljesen sokkolta.
El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk (»őrök«) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások (»foglyok«) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.
A börtönkísérletből a fentebb említetten kívül 2010-ben The Experiment, avagy magyar fordításban szintén A kísérlet, valamint 2015-ben The Stanford Prison Experiment címen is készült film, amelyek bár kicsit más és más szemszögből vizsgálják a jelenséget, alapvetően szintén viszonylag hűen fedik a fennmaradt forrásokban leírtakat. A történtekről egyébként számtalan könyvet illetve internetes forrást is találhattok, ezek közül néhányat a bejegyzés végén néhányat mindenképp elérhetővé teszek.
Nem a stanfordi kísérlet volt azonban az első a maga nemében. Nagyjából 10 évvel korábban látott napvilágot a Milgram-kísérlet, amelynek célja a hatalommal szembeni engedelmesség vizsgálata volt. Vajon hajlamosak az emberek egy felsőbb erő hatására olyan dolgokat megtenni, amik alapvetően ellenkeznek a saját lelkiismeretükkel?
Először újsághirdetés útján toboroztak önkénteseket a nagyjából egy órás kísérletekhez, melynek az elején a vezető elmagyarázta a résztvevőnek, valamint az ő társát játszó színésznek, hogy a vizsgálat célja a büntetés tanulásra gyakorolt hatásának az elemzése. Ezt követően mindkét tag kapott egy kártyát, rajta a leendő szerepükkel. (mindkét kártyán a “tanár” szó szerepelt, mindössze a színész minden esetben azt állította, hogy ő “diák” kártyát kapott) Ez után bevezették egy terembe az önkéntest, melyben egy generátor, valamint 30 kapcsoló volt, ezeken különféle egyre növekvő feszültségértékekkel. A diák szerepét játszó betanított személy eközben egy üvegfal másik oldalán, egy elektromos székben ült.
A kísérletvezető arra utasította az alanyt, hogy olvassa fel neki a lapon szereplő szópárokat tartalmazó listát, majd ha a diák azokat nem tudja helyesen visszamondani, egyre erősödő áramütésekkel büntesse meg őt. (természetesen valódi áramütés nem történt, a színész mindössze eljátszotta azok hatását) A tanuló ütésről ütésre egyre nagyobb fájdalmat tanusított, miközben a kísérletvezető folyamatosan a folytatásra próbálta rávenni a résztvevőt, meglepően sikeresen.
Milgram számtalan egyéb pszichológustársát is megkérdezte, hogy szerintük milyen kimenetel várható, és a legtöbben úgy vélték, hogy mindössze néhány olyan szadista ember lesz, aki az utolsó ütésig is végigcsinálja a kísérletet. Az eredmények ennek ellenére hátborzongatóak… Egyetlen résztvevő sem hátrált meg a 300 voltos kapcsoló alatt, és az önkéntesek 65%-a még a legerősebb, 450 voltos áramütést is leadta, még ha sokuk rosszul is érezte magát közben. Ez tehát szintén azt bizonyítja, hogy nagyon sok mindenre rá lehet venni minket a megfelelő hatalmi viszonyokkal. A kísérlet tapasztalatait Milgram 1974-ben írta meg Obedience to Authority: An Experimental View című könyvében. Ezt a kísérletet később szintén megfilmesítették Experimenter címen.
Oké, talán ez a néhány film csak egy-egy kiragadott minta... egy-egy lehetőség azon helyzetekből, amelyekben az ember csapathűsége túlszárnyalja az alapvető normákat. Nagyon jó eszközök viszont arra, hogy egy kicsit gondolkodásra sarkalljanak minket, és eltöprengjünk azon, hogy vajon ezek a hajlamok bennünk is ott lapulnak-e... Segítek: igen. Bennem is, és bennetek is.
Ha szeretnél többet megtudni a stanfordi börtönkísérletről, akkor ajánlom figyelmedbe az erről szóló filmmel foglalkozó Anna blogján megjelent The Stanford Prison Experiment (A stanfordi börtönkísérlet) című bejegyzést, valamint a Zsuzsapszi blogján megjelent Híres szociálpszichológiai kísérletek című cikket, utóbbi több hasonló jellegű kutatástnak és kísérletnek a részleteit és kiértékelését is tartalmazza. Ha pedig esetleg olvastál már a témáról könyvet, vagy láttál róla filmet, akkor mesélj bátran az élményeidről a kommenteknél!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
A hozzászólásokra vonatkozó szabályzat itt olvasható.