Az Árpád hídnál a panelházak közt eldugva a parkban kialakítottak pár virágágyást, padokat, és egy vízfelületet, evvel egy kicsit feldobva a környék hangulatát. Nekem személy szerint kifejezetten tetszik a hely, de valamiért a kedves lakosság kicsit más véleménnyel van a dolgokról - egy 10 hektáros betonlapnak vajon jobban örülnének? Talán.
"Egészen véletlenül" épp a parkban ücsörögtem, amikor két idősebb, nem túl szegénynek kinéző ember megjelent, majd feltűnően a parkot nézegették, mint ha minőség ellenőrzést tartottak volna. Végigjárták a kis kikövezett sétautakat, majd feltűnően fennhangon megállapították, hogy ez a park teljesen felesleges, a vízfelület úgyis csak a kutyák itatását szolgálja, és úgysem ül itt senki. Természetesen ezt sikerült fennhangon kitárgyalniuk 3 méterre tőlem, de igazából nem ez volt a problémám, mindannyiunknak mások az igényei.
Amikor leültem, hamar észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. Egy cigis doboz, egy műanyag flakon, és egy kis italos üvegcse társaságát élvezhettem, egészen addig, míg végül ki nem dobtam őket... majd észre nem vettem, hogy természetesen ők sem voltak egyedül. A kis parkban a szemét napról napra egyre több, és egyes kedves helyi lakosokat még az sem zavarja, ha épp egy kedves ott üldögélőtől 2 méterre nem hogy eldobják, de szépen kényelmes tempóban a virágágyásba helyezik a szemetüket.
Persze a parkot a környéki hajléktalanok is megtalálták, akik a kukák tartalma iránt mutattak érdeklődést, megjelentek az esti órákban a módosult tudatállapotú levelekkel boxoló fiatalok is, meg néhány értelmesnek tűnő ember, akik az érdekes körülmények ellenére mégis egy kis romantikázásra vágytak. Érdekes belegondolni, hogy mennyi minden történhet egy parkban egy pár óra alatt, de amibe mégérdekesebb belegondolni, az inkább az emberek hozzáállása. A kedves lakosok kaptak egy igényesen kinéző parkot. Arra miért nem gondol senki, hogy akár meg is lehetne becsülni? Ki tudja... talán erre haladunk...
Ne maradj le semmiről!
Amikor leültem, hamar észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. Egy cigis doboz, egy műanyag flakon, és egy kis italos üvegcse társaságát élvezhettem, egészen addig, míg végül ki nem dobtam őket... majd észre nem vettem, hogy természetesen ők sem voltak egyedül. A kis parkban a szemét napról napra egyre több, és egyes kedves helyi lakosokat még az sem zavarja, ha épp egy kedves ott üldögélőtől 2 méterre nem hogy eldobják, de szépen kényelmes tempóban a virágágyásba helyezik a szemetüket.
Persze a parkot a környéki hajléktalanok is megtalálták, akik a kukák tartalma iránt mutattak érdeklődést, megjelentek az esti órákban a módosult tudatállapotú levelekkel boxoló fiatalok is, meg néhány értelmesnek tűnő ember, akik az érdekes körülmények ellenére mégis egy kis romantikázásra vágytak. Érdekes belegondolni, hogy mennyi minden történhet egy parkban egy pár óra alatt, de amibe mégérdekesebb belegondolni, az inkább az emberek hozzáállása. A kedves lakosok kaptak egy igényesen kinéző parkot. Arra miért nem gondol senki, hogy akár meg is lehetne becsülni? Ki tudja... talán erre haladunk...
Ne maradj le semmiről!
A programozáshoz nem értek, szóval többnyire nem tudok véleményt nyilvánítani az efféle cikkeid terén. Szóval örülök, hogy ilyen bejegyzést is hoztál. A park valóban nagyon szép, főleg így, hogy a fotón nem látszanak a szemetelés nyomai. Ettől függetlenül viszont értem mire gondolsz, és inkább nem szeretném elképzelni a szemét tárházaként.
VálaszTörlésUi.: Egyébként a Cbox youtube videód klassz lett, és igazán hasznosnak bizonyult! :)
Köszönöm :) Azért igyekszem mással is foglalkozni, nem csak informatikával, persze amennyiben ezt kivitelezni tudom. Most is várakozik pár neked való cikk (pl. a díjad), hamarosan érkeznek. :)
VálaszTörlés