In Memoriam Stephen Hawking

2018. március 14.-én fájó hírre ébredtünk. A világ egyik legismertebb tudósa, Stephen Hawking, aki élete során nem csak elméleteivel, de életével is megannyiunknak mutatott példát és adott hitet, erőt, és kitartást, otthonában 76 évesen elhúnyt. Emlékét azt hiszem a társadalom örökre a szívébe zárja.

Stephen Hawking 1942 január  8.-án, épp Galillei halálának 300. évfordulójának napján született Oxfordban. Iskolai tanulmányai idején eredménye még nem volt kiemelkedő, kortársaihoz képest egyes területeken kifejezetten visszamaradott volt. Ezt követően felvételt nyert a St. Albans-i középiskolába, a tudomány iránti érdeklődése ugyan az intézményen kívül, de ebben az időszakban kezdett megmutatkozni. 17 éves korától az oxfordi University College-ben folytatta tanulmányait, itt kezdte először érezni harmadik évében, hogy időnként ügyetlenebb társainál. Summa cum laude diplomát szerzett fizikából, majd a Cambridge-i egyetemen kezdett neki doktori tanulmányainak.

Ügyetlensége ekkorra már észrevehető volt. Ő ugyan még nem törődött vele komolyabban, de édesanyja vizsgálatra küldte, ekkor derült ki hogy az ifjú tudós ALS-ben, azaz amiotrófiás laterálszklerózisban szenved (erre a betegségre, és az ezzel foglalkozó ALS Association támogatására próbálta felhívni az emberek figyelmét a 2014-ben indult Ice Bucket Challange), úgy tippelték, hogy még nagyjából 2 éve lehet hátra. Ő azonban érezte, hogy a helyzeténél sokkal rosszabb is létezik, és ez erőt adott számára. Ugyan ekkor a hangulata súlyosan megromlott, hamarosan sikerült egy álma után újra visszatérnie tudományos munkájához.

1965-ben Arno Allan Renzias és Robert Woodrow Wilson véletlen felfedezést tettek. Épp egy ultraérzékeny mikrohullámú rádión dolgoztak, amelyet csillagászati célokra használtak, amikor egy megmagyarázhatatlan zajt sikerült kimutatniuk. Ez a zaj a kozmikus háttérsugárzás. Hawking ezt az felfedezést tartotta karrierje egyik legizgalmasabb eseményének. Ugyanebben az évben saját magának is sikerült tudományos elismerést szereznie egy bizonyításával, amely szintén az ősrobbanás lehetőségét támasztotta alá. Egy évvel később megszerezte a doktori fokozatot.

A tudós fia, Robert 1967-ben, lánya, Lucy pedig 1969-ben született meg, az ő állapota azomban ekkorra már rohamosan romlott. Elveszítette járóképességét, és 1971-től már írni is képtelen volt. Tudományos munkáját ennek ellenére továbbra is folytatta. 1974-ben egy tanulmányában többek között arról is írt, hogy a fekete lyukaknak hőt kell kibocsájtaniuk a kvantummechanika szabályai szerint, és ezen felfedezése világszerte elismertté tette. Ebben az évben kapta meg az Albert Einstein-díjat.

1975-ben kiadta első szakmai könyvét, mely a The Large Scale Structure of Space-Time címet viselte. 1979-ben megkapra a Lucas-professzora címet a Cambridge-i egyetemen, amelyet korábban Newton is viselt. Ekkorra már hangja is elkezdett torzulni, 1985-ben egy tüdőgyulladás miatt összeomlott, végül gégemetszést kellett rajta végrehajtani, ezzel végleg elveszítette a beszédkészségét. Több megoldással is kísérleteztek ez után arra, hogy valamilyen módon mégis képes lehessen a kommunikációra, végül a Walt Woltosz által fejlesztett gép vállt a legmegfelelőbbnek. Ez lehetővé tette számára, hogy egy kapcsoló mozgatásával (melyre még képes volt) szöveget szerkeszthessen, majd ezt egy másik eszköz használatával kimondassa, ezáltal ugyan géphangon, de ismételten viszonylag könnyen tudott kommunikálni a külvilággal.

1982-ben elkezdte írni az A Brief History of Time című ismeretterjesztő kötetét, amely végül 1988-ban jelent meg, és óriás világsikerré vált. Ezt követte 2001-ben ezt a The Universe in a Nutshell , majd 2005-ben az A Brief History of Time átdolgozott, kibővített kiadása. 2010-ben jelent meg a The Grand Design című kötete, amelyben korábbi megnyilvánulásaival ellentétben már úgy véli, Isten nem teremthette a világot. Állapota évről évre tovább romlott. Az általa használt, a kezdetben még ujjával irányított megoldással eleinte még akár percenként 10-15 szó kommunikációjára is képes volt, később ez percenként mindössze 1-2 szóra csökkent. Miután az ujjmozgását is elveszítette, az általa kommunikációra használt gépet továbbfejlesztették, hogy azt a szemmozgásával is tudja irányítani. Stephen Hawking 2018. március 14.-én végül elhúnyt.

A mindennapi életben nem sokan mennek át olyan megpróbáltatásokon, mint amilyenekkel Hawkingnak élete során szembe kellett néznie. Ritka, hogy valaki ilyen súlyos betegségek közepedte sem hagy fel tudományos munkájával. Élete sokak számára erőt, kitartást és hitet adott, és ad a mai napig, publikációira és eredményeire nem csak a tudományos világ, de az egész társadalom büszke lehet. Bízunk benne, hogy könyveit még sokáig viszont láthatjuk a boltok polcain, azt hiszem ő is egy lett azon tudósok közül, akiknek a nevét soha nem feledjük el.